Úgy történt, hogy miután elköszöntem Bencétől nekivágtam az útnak. Ahogy haladtam egyre jobban húzott haza a szívem de nemet kellett mondanom. Miként haladtam ki a nádasból egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy két kicsi farkaskölyök ordít a lábam alatt. Megsajnáltam őket így megálltam megsimogatni őket. Itt kezdődött a probléma. Megjelent az anyjuk nem túl nagy rajongást mutatva irántam és megtámadott. A nagy birkózást megunva elhajítottam a nádasba. Erre jött az apa akivel szintén ...

Hát igen, el kellett menekülnöm otthonról sajnos. Egy száraz nádasban találtam búvóhelyet ahol nagy nyűgölődés után sikerült elaludnom. Másnap reggel felkeltem és nagyon kajás voltam így elmentem keresni valamiféle élelmet. Sikerült is találnom pár madártojást az ebédig megteszi. Elkezdtem menni és egyszer csak jó barátommal Bencével találkoztam akit anyám küldött a keresésemre. Hozott enni, inni amit el is fogyasztottunk . Bence az "ebéd" után elkezdett kérlelni , hogy ne bujkáljak tovább ...

Amikor a veszekedés után kimentem elmélkedni, szomorkodni a kerítés tövébe az ittas tesóm és barátai elkezdtek mindenféle hülyeséget csinálni. Aztán az lett a játék, hogy a mögöttem lévő kerítést kell eltalálni úgy, hogy az eldobott tárgy minél közelebb repüljön el mellettem. Ez kellemesen dühített viszont mikor az egyik ittas idióta beledobta a vállamba a dárdáját akkor telt meg a pohár és a legközelebbi kézzel fogható tárgyat hozzávágtam ami az ő sajnálatára egy malomkerékvolt így bele is ...

Veszekedés volt a házban mivel testvérem továbbra is beképzelt, anyámat és engem semmibe vesz most sem fogadott szívesen amikor hazaértem. Meg is mondtam neki ha nem tetszik neki az , hogy engem lát el is mehetek viszont ami az enyém azt el is viszem szóval elkértem az örökségem, egy lovat és fegyvert. mikor megkaptam a jussomat édestestvérem arcon vágott lehet, hogy csak poénból de nekem nem tetszett így begurultam és vissza akartam neki adni testvéries módon de mikor ez megtörtént volna ...

Toldi Miklós vagyok, parasztember. A minap a réten dolgoztam ahogy azt kellett. Bezzeg a többiek pihentek és eszükben se volt elvégezni az aznapra kiszabott munkát. Még a kutya is a hűsben fetrengett és a nyelvét lógatta. Amikor egy picit megálltam pihenni elmerengtem azon, hogy mennyivel jobb lenne beállni katonának. Ekkor közeledett Laczfi nádor hada és odaszólt hozzám, hogy "Hé paraszt!". Hát én teljesen fel voltam háborodva!! Aztán még volt képe segítséget kérni! (De persze ...